2013. október 4., péntek

Amikor az álom valóra válik.

Ez nem lehet igaz.:S

Épp az ágyamon fekszek és beszélgetek a legjobb barátnőmmel Lulu-val.
Nem tudjátok elképzelni, hogy mennyire rossz volt ez  mai nap.
Életemben egyszer semm volt még ilyen és remélem nem is lessz...
Reggel felkeltem és alig bírtam nyitvatartani a szemem. Az órámon benyomtam a szundit, hisz még 5 perc nem ártott meg senkinek. Majd urána felöltöztem és megmosakodtam. Elindultam a buszhoz. Paris szép utcái minden reggelemet feldobják. 
Persze most is mint minden reggel ott ált a buszmegben a szomszéd srác. Megint nem köszöntünk egymásnak, hisz mért is köszönnénk, végülis csak 5 éve lakunk egymás mellett... Még a nevét sem tudom. Felszáltam a buszra, kivételesen potosan jött 7:00-kor.  A harmadik buszmegálóban szokott felszálni Lulu. Ez a mai napon is így történt. Köszöntünk egymásnak majd beszélgetni kezdtünk.:
-Mizujs?-mondta Lulu.
-Semmi, fáradt vagyok. Veled?- válaszoltam.
Megáltunk a következő buszmegálóban. Már kezdtem örülni, hogy nem szál fel a volt barátom a buszra, (álltalában mindig ezzel a busszal jön, kivétel ha dolgozni megy, akkor negyed órával elöbbi busszal) de nem volt ilyen szerencsém. Felszált.
-Nem szált fel a buszara.-modta Lulu.
-De felszált, ott áll elöl a busz elejébe az unokatesommal.-válaszoltam.
-De én nem is látom. Amugy ebben az a ciki hogy mindig úgy áll hogy lássad. Mindig eléd áll.-mondta Lulu.
-Egyszer csak abbahadja, de nézd. Ott van melette az utódom.-mondtam és közben feléjük mutattam.
-Lehet, hogy nicsenek eggyütt.-mondta Lulu.
-Dehogynem, elöbb csókolóztak, de igazad lehet, lehet, hogy nincsenek eggyütt.-zártam le a beszélgetést egy félmosollyal.
Elgondolkoztam rajtuk.. Engem megcsalt, de nem ezzel a lánnyal.. Akkor most azt a csajt csalja meg ezzel a lánnyal?! Megcsalás, megcsalás hátán..Hova fajul ez a mai világ?! De nem! Nem minden fiú ilyen! Egy nem..
És erre én csak ma jöttem rá, ott a buszon ülve, ahol körbevesz 20 ember akit nem vagy csak alig ismerek, ahol mindenkinek valami baja van és ez látszik rajtuk, rajtam ma a megvilágosodás látszott! Ma megtalálom az igait!
Észre semm vettem, hogy már csak egy buszmeg van hátra az útból. Leszáltunk, de én még mindig csak gondolkoztam.. De mégis hol fogom megtalálni? Hol fog felbukkani? Szembe fog jönni velem csak úgy az utcán? - az nem lehet.. ez nem ilyen egyszerű.. ezt majd érezni fogom, idebennt, majd szól ez a lüktető szar, hogy "ő az!" és akkor majd felcsillan  a szemem és megértem mi az igaz szerelem. 
Beértünk az iskolába. Unalmas órák után, unalmas órák következtek. Minden szünetben néztem, hogy ki lehet az, ki lehet az igazi? Nem találtam meg.. Ma még nem, de egy idézet tartotta bennem a lelket:
"Csak az veszít, aki feladja. A többiek mind győztesek.-Paulo Coelho"



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése